Egyszer Mézi sz édes aki olyan mint a krémes elment, hogy elvigye sétálni a messze látó vakegerét a szemészetre. (mézi)- gyere már te alveoláris spiráns! Nem igaz hogy az orrodig sem látsz! (vakegér)- Ne szóljál má be VAZZE mert kiszúrom a szemedet te csíkos fejű nádiposzáta (mézi)-Jó!! tudod mit?? Engem nem érdekelssz, inkább megyek harangot szórni az jobb elfoglaltság! (egér nekimegy valaminek) (vakegér)-Hopp! mi volt ez?? (tasziló)-Én Kovászlábszagú Tasziló vagyok, gőzpöfögészeti tovalöködőn érkeztem hííres mesterségem címere lassú lámpa lekapcsoló versenyző. (vakegér)-Hupika ne hari hogy megzavartam a beszenyezetlen bioatmoszférádat (tasziló)-Semmi gond Baby de mennem kell, mert még defibrlálnom kell néhány mebert, ráadásul képzeld hogy van egy 100 méteres véraláfutás a fenekemen. Ezalatt Mézi nagy erőfeszítéssel harangot önt, a messzelátó vakegérnek, mert rájött hogy első látásra beleszeretett. Valójában ő autómotor dugatyújához tartozó alátámasztó éket gyárt és ezért a harangöntés nehéz de a szerlméért mindenre képes Eközben a messze látó vakegér a szemészeten titokban bőinget készít a sarokban mert rájött hogy ő is viszonozza az érzelmeit Mézinek. Eme hellyen melyen megesett e szerelem. Melyet e kedves mese fejez be. |