Egyszer Mézi sz édes aki olyan mint a krémes elment, hogy elvigye sétálni a messze látó vakegerét a szemészetre.
(mézi)- gyere már te alveoláris spiráns! Nem igaz hogy az orrodig sem látsz!
(vakegér)- Ne szóljál má be VAZZE mert kiszúrom a szemedet te csíkos fejű nádiposzáta
(mézi)-Jó!! tudod mit?? Engem nem érdekelssz, inkább megyek harangot szórni az jobb elfoglaltság!
(egér nekimegy valaminek)
(vakegér)-Hopp! mi volt ez??
(tasziló)-Én Kovászlábszagú Tasziló vagyok, gőzpöfögészeti tovalöködőn érkeztem hííres mesterségem címere lassú lámpa lekapcsoló versenyző.
(vakegér)-Hupika ne hari hogy megzavartam a beszenyezetlen bioatmoszférádat
(tasziló)-Semmi gond Baby de mennem kell, mert még defibrlálnom kell néhány mebert, ráadásul képzeld hogy van egy 100 méteres véraláfutás a fenekemen.
Ezalatt Mézi nagy erőfeszítéssel harangot önt, a  messzelátó vakegérnek, mert rájött hogy első látásra beleszeretett.
Valójában ő autómotor dugatyújához tartozó alátámasztó éket gyárt és ezért a harangöntés nehéz de a szerlméért mindenre képes
Eközben a messze látó vakegér a szemészeten titokban bőinget készít a sarokban mert rájött hogy ő is viszonozza az érzelmeit Mézinek.
Eme hellyen melyen megesett e szerelem. Melyet e kedves mese fejez be.